Humeroscapularis osteoarthritis. Humeroscapularis artrózis kezelés. Ízületi fájdalmak okai és kezelése - HáziPatika

Lásd még 4. Kivételes esetekben súlyos bőr- és lágyrész fertőzésekkel járó szövődmények előfordulásáról számoltak be varicella fennállása esetén NSAID-kezeléssel összefüggésben. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. Interakciók: Interakciós vizsgálatokat kizárólag warfarinnal humeroscapularis osteoarthritis. Az aceklofenákot a citokróm P enzimrendszer CYP2C9 izoenzimje metabolizálja; és in vitro adatok alapján az aceklofenák ennek az enzimek feltehetően inhibitora.

Ezt szem előtt tartva, farmakokinetikai interakció lehetséges a fenitoinnal, cimetidinnel, tolbutamiddal, fenilbutazonnal, amiodaronnal, mikonazollal és szulfafenazollal. A többi NSAID-hoz hasonlóan, a farmakokinetikai interakció lehetősége fennáll az úgyszintén aktív renalis szekrécióval eliminálódó szerek pl. Az aceklofenák gyakorlatilag teljes mennyiségben humeroscapularis osteoarthritis a plazma albuminhoz, ezért más, a plazmafehérjékhez nagymértékben kötődő gyógyszerek egyidejű alkalmazásakor számítani kell a fehérjekötésből történő kiszorítás következtében fellépő kölcsönhatásokra.

Klinikai vizsgálatok az aceklofenák farmakokinetikai kölcsönhatásait nem értékelték, ezért az alábbiak más NSAID-okkal szerzett ismereteken alapulnak.

Fájdalom a csípőízületekben és a gerinc görbülete. A gerincferdülés kezelése

Kerülendő gyógyszerkombinációk: Metotrexát: A NSAID-ok gátolják a metotrexát tubularis szekrécióját, sőt enyhe metabolikus kölcsönhatás is felléphet — minek következtében csökken a metotrexát clearance-e. Lítium és digoxin: Számos NSAID gátolja a lítium és digoxin renalis clearance-ét; emelkedett lítium szérumszinteket okozva. Ily módon, az humeroscapularis osteoarthritis kizárólag abban az esetben adható együtt lítiummal és digoxinnal, ha nincs akadálya a lítium- és a digoxin-szint gyakori ellenőrzésének.

Antikoagulánsok: A NSAID-ok gátolják a thrombocyta-aggregációt és károsítják a gastrointestinalis traktus nyálkahártyáját. E hatásaik révén fokozhatják az antikoagulánsok hatását illetve az antikoaguláns kezelésben részesülő betegekben a tápcsatorna-vérzés kockázatát. Az humeroscapularis osteoarthritis és a kumarin-csoportba tartozó orális véralvadásgátlók, a tiklopidin, a trombolitikumok, továbbá a heparin egyidejű alkalmazása kerülendő, kivéve, ha a beteg állapotának szoros monitorozása biztosított.

Thrombocyta ellenes készítmények és szelektív szerotonin-visszavétel gátlók SSRI-k NSAID-okkal történő együttes adásakor a gastrointestinalis vérzés kockázata fokozódik lásd 4. A következő kombinációk alkalmazásánál dózismódosítás és fokozott óvatosság szükséges: Metotrexát: A NSAID-ok és a metotrexát közötti kölcsönhatás lehetőségét alacsony dózisú metotrexát-kezelés során is szem előtt kell tartani, különösen károsodott veseműködés esetén.

Kombinált alkalmazás esetén monitorozni kell a veseműködést. Körültekintően járjunk el, ha mindkét szert 24 órán belül alkalmazzák, mert ebben az esetben megemelkedhet a metotrexát plazmaszintje és fokozódhat a toxicitása. Ciklosporin, takrolimusz: Feltételezhető, hogy a NSAID-ok és a ciklosporin vagy a takrolimusz egyidejű alkalmazásakor — a renalis prosztaciklin-szintézis csökkenése miatt — nő a vesetoxicitás kockázata.

Humeroscapularis osteoarthritis terápia esetén ezért fontos a veseműködés gondos monitorozása.

Mi okozhat ízületi merevséget? Periarthritis humeroscapularis periartritisz humeroszkapulárisz, PHS Betűméret növelése Rehabilitációs tippek a szóba jöhető terápiás beavatkozásokhoz kapcsolódóan. Manapság sokféle vállövi, vállízületi fájdalommal, funkciókieséssel találkozhatunk, melyek igencsak befolyásolni tudják az érintettek életminőségét. Felső végtagjainkat igen változatos tevékenységek során használjuk, az alapvető mindennapi mozgásoktól pl.

Kortikoszteroidok: Gastrointestinalis fekély vagy vérzés fokozott kockázata lásd 4. Kálium-megtakarító diuretikumok egyidejű alkalmazásakor emelkedhet a szérum kálium szintje, ezért azt rendszeresen ellenőrizni kell. Egyes, károsodott veseműködésű pl.

Kapcsolódó anyagok

Ezért, a NSAID-ok és a vérnyomáscsökkentők kombinált alkalmazása körültekintést igényel; ügyelni kell a szervezet megfelelő humeroscapularis osteoarthritis fenntartására és megfontolandó a veseműködés monitorozása. Bendrofluaziddal való együttadása esetén az aceklofenák nem befolyásolta a vérnyomást, habár más vérnyomáscsökkentővel, mint amilyen a béta-blokkolók, az interakciót nem lehet kizárni.

Antidiabetikus szerek: Klinikai vizsgálatokban kimutatták, hogy a diklofenák együtt humeroscapularis osteoarthritis orális antidiabetikumokkal, mert nem befolyásolja azok klinikai hatását. Ugyanakkor esettanulmányok hypo- vagy hyperglikaemiás hatásról számoltak be.

Mi az a befagyott váll szindróma? Az állapot stádiumai

Ezért az aceklofenák alkalmazásakor megfontolandó a potenciálisan hypoglikaemiát okozó gyógyszerek adagolásának módosítása. Zidovudin: NSAID-ok és zidovudin egyidejű alkalmazása esetén megnő a haematologiai toxicitás kockázata. Utalásokat találtak arra vonatkozóan, hogy megnő a haemarthrosisok és haematomák kialakulásának a kockázata a HIV-pozitív haemophiliás betegekben zidovudin és ibuprofén együttes alkalmazása esetén.

Egyéb lehetséges kölcsönhatások: Esettanulmányok hypo- vagy hyperglikaemiás hatásról számoltak be. Ezért, az aceklofenák alkalmazásakor megfontolandó a potenciálisan hypoglikaemiát okozó gyógyszerek adagolásának módosítása. A nemkívánatos hatások előfordulása minimálisra csökkenthető, ha a tünetek kezelésére a legkisebb hatásos dózist a lehető legrövidebb ideig alkalmazzák lásd a 4.

Gastrointestinalis hatások Fatális humeroscapularis osteoarthritis vérzés, fekélyképződés, vagy perforatio bármikor jelentkezhet valamennyi Humeroscapularis osteoarthritis történt kezeléskor a veszélyeztető tünetek jelentkezésével, vagy a kórelőzményben szereplő súlyos gastrointestinalis eseményt követően vagy akár azok nélkül is.

A gastrointestinalis vérzés, fekélyképződés és perforatio kialakulásának kockázata növekszik az NSAID dózisának emelésével azoknál a betegeknél, akiknek a kórelőzményében fekélybetegség szerepel, különösen, ha az vérzéssel vagy perforatioval szövődött lásd 4.

Ezen betegek kezelését a lehető legalacsonyabb dózissal kell kezdeni. Esetükben megfontolandó gyomorvédő szerekkel mint pl. Azon betegeknek, akiknek kórelőzményében gastrointestinalis toxicitás szerepel - különösen idős fájdalom a mellkasi osteochondrosisban - elsősorban a kezelés kezdeti szakaszában jelenteniük kell minden szokatlan hasi tünetet különösen a gastrointestinalis vérzést.

Óvatosság ajánlott azoknál a betegeknél, akik egyidejűleg olyan gyógyszereket szednek, melyek növelhetik a vérzés vagy fekélyképződés kialakulásának kockázatát, mint a szisztémás kortikoszteroidok, az antikoagulánsok mint a warfarina szelektív szerotonin-visszavétel gátlók, vagy a thrombocyta ellenes készítmények mint az acetilszalicilsav lásd 4.

Az AklofEP-el történő kezelés során kialakuló gastrointestinalis vérzés vagy fekélyképződés esetén a kezelést meg kell szakítani. Az aceklofenák csak alapos mérlegelést követően alkalmazható olyan betegek esetén, akiknél pangásos szívelégtelenséget NYHA I. Mivel az aceklofenák cardiovascularis kockázata az adag emelésével és az expozíció időtartamának növekedésével emelkedhet, ezért a készítményt a lehető legrövidebb ideig és a legkisebb hatékony napi dózisban kell alkalmazni.

Humeroscapularis osteoarthritis újra kell értékelni a beteg humeroscapularis osteoarthritis a tünetek enyhítésére, ill. Az aceklofenák csak fokozott óvatossággal és szoros orvosi felügyelet mellett alkalmazható kórelőzményben szereplő cerebrovascularis vérzés esetén.

Csak fokozott óvatossággal és szoros orvosi felügyelet mellett alkalmazható az aceklofenák az alábbi állapotok fennállása esetén, mert ezek az állapotok rosszabbodhatnak lásd 4. Hepatikus és renalis hatások Az NSAID-ok adása a dózistól függően csökkentheti a prosztaglandin-képződést és humeroscapularis osteoarthritis okozhat. Mivel a prosztaglandinok fontos szerepet játszanak a vese véráramlásának fenntartásában, ezt szem előtt kell tartani károsodott szív- vagy veseműködésben, valamint a májelégtelenségben kenőcsök térdízületi gyulladásra betegek, a diuretikus kezelésben részesülő vagy a nagy műtétből felépülő betegek és az idősek esetében.

Fokozott óvatossággal alkalmazható enyhe-mérsékelt humeroscapularis osteoarthritis beszűkült máj- vese- vagy szívműködés esetén, továbbá más, folyadékretencióra hajlamosító állapotokban. Diuretikumokkal kezelt vagy a hypovolaemia kockázatának más okból kitett betegeknél úgyszintén óvatosságot igényel az AklofEP alkalmazása.

A legkisebb hatásos dózist kell alkalmazni és a vesefunkciót rendszeresen monitorozni kell. A veseműködésre gyakorolt hatás általában reverzíbilis és humeroscapularis osteoarthritis aceklofenák használatának abbahagyását követően a veseműködés visszaáll az eredeti állapotába.

Amennyiben a rendellenes májfunkciós vizsgálati eredmények folyamatosan fennállnak vagy rosszabbodnak, a májbetegség klinikai jelei vagy tünetei jelentkeznek, vagy más manifesztációk lépnek fel pl.

A hepatitis figyelmeztető tünetek nélkül is bekövetkezhet. Az NSAID-ok hepaticus porphyriában szenvedő betegeken történő alkalmazása porphyriás rohamot válthat ki.

Igen ritkán súlyos bőrreakciók, beleértve az esetleg végzetes kimenetelű exfoliativ dermatitis, Stevens-Johnson szindróma és toxicus epidermalis necrolysis kialakulásáról számoltak be NSAID-ok alkalmazásával kapcsolatban lásd 4.

Úgy tűnik, hogy a betegek a terápia korai szakaszában vannak kitéve ezen reakciók legnagyobb kockázatának, mivel az esetek döntő többségében a kezelés első hónapjára tehető a bőrreakciók kialakulása. Bőrkiütés, nyálkahártya laesio, vagy a túlérzékenység bármely egyéb jelének kialakulásakor az aceklofenákkal való kezelést meg kell szakítani. Kivételes esetekben a varicella súlyos bőr- és lágyrész fertőzésekkel járó humeroscapularis osteoarthritis humeroscapularis osteoarthritis ki.

Ezért ajánlatos az AklofEP mg filmtabletta alkalmazását elkerülni varicella esetén.

55./2.: A gerinc degeneratív elváltozásai

Vérképzőszervi hatások Az aceklofenák reverzíbilis módon gátolhatja a vérlemezkék aggregációját lásd 4. Légzőrendszeri betegségek: Fokozott óvatossággal alkalmazható fennálló vagy kórelőzményben szereplő asthma bronchiale esetén, mert beszámoltak NSAID-ok által kiváltott bronchospasmus kialakulásáról ilyen betegeknél.

Időskorúak Fokozott óvatosság szükséges idős betegeknél, akik általában hajlamosabbak a mellékhatások kialakulására. A szövődmények pedig mint pl.

Emellett idős betegeknél nagyobb valószínűséggel fordul elő beszűkült vese, máj vagy szív-érrendszeri működés. Csökkent fogamzó képesség esetén illetve az esetleges meddőség kivizsgálása során megfontolandó az AklofEP kezelés abbahagyása. Tartós kezelés A nem-szteroid gyulladáscsökkentőkkel hosszú időn keresztül kezelt betegek állapotát vérképét, máj- és veseműködését elővigyázatosságból rendszeresen ellenőrizni kell. Terhesség és szoptatás: Terhesség: Humeroscapularis osteoarthritis klinikai adat az aceklofenák terhesség alatti alkalmazásáról.

A prosztaglandin-szintézis gátlása károsan befolyásolhatja a terhességet és az embrio-foetalis fejlődést. Epidemiológiai vizsgálatok adatai alapján, a terhesség korai szakaszában szedett prosztaglandin-szintézis gátló hatására nő a vetélés, valamint a szívfejlődési rendellenesség és a gastroschisis kockázata.

A szív-érrendszeri fejlődési rendellenesség abszolút kockázatának fokozódása Szoptatás: Nincsenek információk az aceklofenák anyatejbe való kiválasztódására vonatkozóan. A jelzett aceklofenák C14 számottevő mennyiségben nem jelent meg a szoptató patkányok anyatejében. Mérlegelni kell a szoptatásnak az újszülött humeroscapularis osteoarthritis nyújtott előnyeit az anya aceklofenák kezelésének hasznával szemben, majd ezek figyelembevételével el kell határozni, hogy a szoptatás vagy az anya aceklofenák-kezelése mellett döntünk-e.

Következésképpen humeroscapularis osteoarthritis aceklofenák alkalmazása a terhesség és szoptatás ideje alatt kerülendő, kivéve, ha az anyát érintő előnyök felülmúlják a magzatra gyakorolt esetleges káros hatásokat. Csökkent fogamzóképesség esetén, illetve az esetleges meddőség kivizsgálása során megfontolandó az aceklofenák-kezelés humeroscapularis osteoarthritis. Túladagolás: Az aceklofenák tablettával való túladagolás következményeiről nem állnak rendelkezésre humán adatok.

Lehetséges tünetek: émelygés, hányás, gyomorfájdalom, szédülés, somnolentia, fejfájás. A nem-szteroid gyulladáscsökkentők okozta akut mérgezés kezelésekor alapvetően savkötők adása javasolt szükség esetén, és egyéb tüneti kezelés alkalmazandó a lehetséges komplikációk kivédésére, melyek a következők: hypotonia, veseelégtelenség, convulsio, gastrointestinalis irritáció és légzésdepresszió.

Looking after your hands with Osteoarthritis

Orális aceklofenák okozta akut mérgezés kezelése során a felszívódást kell megakadályozni amilyen gyorsan csak lehet, a túladagolást követően gyomormosással, majd aktív szén ismételt adásával.

A forszírozott diurézis, a dialízis vagy a hemoperfúzió hatása kétséges, miután az NSAID-ok magas arányban kötődnek a plazmafehérjékhez, valamint extenzív a metabolizmusuk.

Farmakodinámia: Farmakoterápiás csoport: Gyulladásgátlók humeroscapularis osteoarthritis reuma-ellenes készítmények, Nem-szteroid gyulladásgátlók és reuma-ellenes készítmények ATC-kód: M01A B16 Az aceklofenák egy nem-szteroid gyulladáscsökkentő és fájdalomcsillapító hatású szer. Hatásmechanizmusa feltételezhetően a prosztaglandin-szintézis gátlásán alapul.

A beadást követően a maximális plazmakoncentrációt 1,0 óra alatt éri el. Az egyidejűleg elfogyasztott táplálék lassítja a felszívódás ütemét, a mértékét azonban nem befolyásolja.

Bejut az ízületi folyadékba, ahol a plazmaszint kb. A megoszlási térfogata kb. Elimináció: Eliminációs felezési ideje átlagosan ,3 óra.

Az alkalmazott dózis kb. Az aceklofenákot feltehetően a CYP2C9 izoenzim metabolizálja. Legfőbb metabolitja a 4-OH-aceklofenák, mely valószínűleg csupán elenyésző mértékben járul hozzá a klinikai aktivitáshoz. Számos különböző metabolitját azonosították többek között a diklofenákot és 4-OH-diklofenákot.

A nyakfájás

Speciális betegpopulációk: Az aceklofenák farmakokinetikája időskorban nem változik meg. Csökkent májműködésű betegeken, egyszeri dózis adása után lassúbb az aceklofenák eliminációja. Ismételt, mg-os napi dózisok adása után azonban nem volt különbség a farmakokinetikai paraméterekben az enyhe- ill. Egyszeri adagolás után, enyhe- ill. Minden jog fenntartva ©